„Európa három hegyről indul ki: Golgota, Akropolisz, Capitolium. Európa szellemi identitása e három valóságból együttesen fakad, e három válóság egységként fogható fel, és csak egységként válnak igazán értelmezhetővé.” (Theodor Heuss)
Európa, és az európaiság ez mindig egy örök téma a gondolkodók számára. Európa határait nagyon nehéz meghúzni, még akkor is ha csupán egy szempontot veszünk figyelembe, ugyanis a többi kontinenstől eltérően itt a legerősebbek a történelmi-, kulturális- és ideológiai szálak. Az európai egység gondolata is állandó velejárója ezeknek az eszmefuttatásoknak, rengetek elképzelés és terv született ennek az egységnek a megteremtésére, de mégis csupán az 1950-es években jutottunk el oda, hogy ez intézményes keretet kapjon. Az Európai Közösség, majd az Európai Unió megszületése még messzebb vitt az úton, melynek végpontja a Európai Egyesült Államok (talán). Ennek a válságnak pedig katalizátor szerepet kell betöltenie abban, hogy túllendítsen minket azon a kis megtorpanáson, ami miatt most van is a válság. A Merkozy-féle irányzat szerint csak egy irány van ezen az úton, az előre, a gazdasági integráció szorosabbá tétele (ami elvileg már most is van, de még se működik). Azonban vannak mások is, például David Cameron aki azt mondja így túl sokat mentünk már ezen az úton, nem működik, mi megmondtunk már előre, inkább visszafele lépjünk együtt. És még mindezek tetejébe itt van Magyarország, ami kicsi, gazdaságilag gyenge, de látszatra vagy nem látszatra szembe megy az egység törekvésekkel.
E sarkított és sematikus kép felvázolása után járjuk körbe kissé az európai egység mibenlétét. A fenti idézet Európának három pillérét fogalmazza meg, melyek a görög filozófia, a római jog és a keresztény vallás. A görögök jelentik ma is szinte minden tudomány alapját, bölcseleteik igazát ma is átérezzük, moralitásukat elfogadjuk, államelméleti értekezéseiket az egymást követő államok igazolták. A római jog a modern jogrendszerek alapja, a természetjogias gondolkodás egyik védőbástyája, és a római jogászok hitték, hogy a jognak az igazságosságot és a méltányosságot kell szolgálnia. A keresztény vallás pedig hitet adott nekünk, hogy okkal van erkölcs és igazság, és a szeretet parancsát. Ez a hármas egység mely megadja számunkra Európa értékrendszerét. Ez a moralitás teljes egészében soha nem valósulhat meg, de mégis az ami ezekhez felé halad, ezekhez közelít, az jó, és talán mondhatjuk európai is. Talán Robert Schuman is valahogy így képzelte ezt az integrációt.
Ha ma végig tekintünk az Európai Unión és azon belül is az EP sok ország sok politikai irányzatát látjuk közös eszme és cél nélkül. Ma a moralitás kevés figyelmet kap az egység gondolatában, van egy-két kísérlet charták megfogalmazásában, de ezekben nagyon ügyelünk arra, hogy csak az minimum kerüljön bele, ami mindenkinek elfogadható. A liberálisok hirdetik a érték relativizmust, ami általában a moralitás hiányát leplezi, vagy pedig az individuális szabadság védelmének a nevében a sajátjukén kivűl nem tűrnek meg más értékrendet. Igyekszünk mindent demokratizálni, miközben Arisztotelész már több, mint 2000 évvel ezelőtt is leírta, a tiszta demokrácia korcs államforma, hiányoznak az igazi államférfiak az opportunista és megélhetési politikusok mellől. Hiányzik a vita kultúra, a másik tisztelete, és sajnos időnként a műveltség is, az ember úgy érezheti magát, mint Periklész a népgyűlésen. A jog az van, gyártjuk az európai jogot, átláthatatlan mennyiségben. A jogszabályok gyakran élet idegenek, képtelenek összehangolni az eltérő viszonyokat, hiányzik belőlük az igazságosság, csak szabályozunk és szabályozunk. Az európai jogszabályok nagyon gyakran inkább ártanak nagyon sok embernek, csupán kisebb csoportok érdekeit tükrözik, ami érthető, csak rövid távú célokért áldozzuk fel a hosszú távú lehetőségeket. A kereszténység pedig, felháborodást vált ki, ha valaki kimondja, hogy ő hisz Istenben. Laicizálás folyik nagyüzemben, kirekesztőnek bélyegzik a keresztényeket, a szeretet az nevetséges, a globalizmus, a multikultúra, és a világnézeti szabadság mellett.
Közös valuta, Maastricht-i kritériumok, gazdasági növekedés, GDP-növekedés, költségvetési deficit csökkentése és életszínvonal emelkedés. Ezeket kapjuk, ma ezek az EU legfőbb témái, erre építjük fel az európai egységet, vagy legalábbis próbáljuk. Mert ha emelkedik az életszínvonal akkor egyértelmű, hogy jó úton járunk a közös Európa felé. Illetve a kelet-közép-európai államok kapnak még valamit, leckét az igazi nyugati, valódi és egyetlen liberális demokráciából. Előbb a közös értékrend, közös kultúra, közös célok, aztán jöhet a valuta. Most még biztosan nem késő a három pillérre építkezni, de ha nem változtatunk a pénzügyi válságot tünetileg kezeljük, de a fájdalomcsillapító hatása el fog múlni.
